Tonkatsu DJ Age-Taro 2020

Tonkatsu DJ Age-Taro 2020

Történet:
Egy rántott húsos bár örököse felcsap DJnek

Vélemény:
Egyszer meg lehet nézni. Azonban több poénra vagy jobb csattanókra számítottam. Annyira nem volt maradandó.

The Promised Neverland 2020

The Promised Neverland 2020

Történet:
Egy árvaházban a gyerekeket démonok vacsorájának nevelik.

Vélemény:
Maga a történet jó is lenne, ha nem lenne ennyire beszűkült. Egy ekkora világot, ennyi háttérinfóval létrehozni, hogy aztán az egész film arról szóljon, hogy egy elzárt kastélyparkban 3 gyerek 2 órán át a szökést tervezi.

A világon kívül aztán nincs is más értékelhető benne. A történet uncsi. Minami Hamabe, aki elvileg egy 11 évest játszik 21 évesen itt most nagyon rossz. Kellenek hozzá a többi színészek, akik egyik jelenetet a másik után múlják alá. Szörnyű.

Nem érdemes megnézni, nem jó.

Recalled 2021

Recalled 2021

Történet:
Csaj amnéziás lesz, férj viszi haza, aztán gyanú születik.

Vélemény:
Már nagyon régen láttam koreai bármit. Mivel emlékszem, hogy az akciójuk és a thrillerjük jók szoktak lenni, gondoltuk megnézzük.

Sajnos nagyon beszűkült egy film, ami főleg abban is megnyilvánul, hogy kevés helyszín szerepel. De a férfi színészek se erősek. A történet is nagyon nyakatekert. Feleslegesen az egész tulajdonképpen. 

Nem valami jó film, ismét csak megerősített, hogy nem maradok le semmiről azzal, hogy nem nézek koreaiakat. Max rengeteg középszerű koppintásról csak. Illetve nagy ritkán valószínűleg egy-két igazán kiemelkedő akció-thrillerről.

De ezt az apró veszteséget könnyedén elfogadom, azért az árért, hogy nem kell végigülni 100 ilyesmi szintűt, mint ez is cserébe.

Little Miss Period 2019

Little Miss Period Seiri-chan 2019

Történet:
A nők és a menstruáció kapcsolata, megélése vicceskedve.

Vélemény:
3 nő, mindhárom történet elég sablonos és gyenge, már-már rossz. Amitől esetleg érdekes lehet megnézni, hogy Fumi Niakido játszik benne, valamint ha lányok vagyunk akkor bólogathatunk, hogy tényleg így van, vagy nem.

Ráadásul, a plüssfigura egy az egyben le lett koppintva arról a régi videóklipről, Roger Sachez – Another Chance.

Egyszernézős vagy egyszer se, közepes mű. 1.14 perc.

Kakegurui Twin 2021 tavasz

Kakegurui Twin 2021 tavasz

Történet:
Egy rövid 8 részes előzmény sorozat, ami a mellékszereplő Saotome Mary történetét dolgozza fel, egy évvel Yumeko Jabami érkezése előtt.

Vélemény:
Nem tudom miért, de rettentően tetszik az egész Kakegurui franchise. Ez a legújabb része, amiben Morikawa Aoi a főszereplő is valamiért nagyon bejön. Pedig Morikawa nem a legerősebb színésznő, mondhatnánk szegényember Minami Hamabe-ja. Itt azonban az első kettő részben remekel, annyira, hogy teljesen kitölti az űrt, amit Minami hagyott. Nagyon jól játszik.

Amíg nem kezdtem el a sorozatot, azt gondoltam, nem lesz jó, mert a Kakegurui annyira egybeforrt Minami Yumeko Jabami -ával, hogy nem hittem volna, hogy működhet máshogy.

De időközben ugye Minami szupersztár lett, és a férfi főszereplő Mahiro Takasugi is. Idejük nincs. Így maradt az első mellékszereplő karaktere, akit Morikawa alakított. Nem mellesleg szerintem már ő is teljesen A-listás kategória lett. De úgy látszik, akkor neki éppen üres a naptára.

Nade ennyit a szereplőkről. Ami nem tetszik benne, hogy a heavymetalt lecserélték idegesítő rappre. Amikor az összekötő beszélgetések alatt megszólal, hogy a feszes tempót fenntartsa, az egyértelműen a leggyengébb része. Ráadásul a főcímzenére se kerestek új számot, pedig annyi jó heavymetal lányzenekar lehet.

Összességében tehát a Kakeguri Twin, ami valószínűleg Morikawa ikercopfjaira utal egy igazi kikapcsolós, jó sorozat.

Blue Hour 2019

Blue Hour 2019

Történet:
Több szempontból megrekedt csaj hazamegy a falura havernőjével meglátogatni a mamikáját.

Vélemény:
Amikor márciusban kijött, azóta nagyon szeretnénk megnézni, mert nagyon ígéretesnek tűnt. És az editálással, a film szerkesztésével nincs is semmi baj. Az a legerősebb eleme, igazi japán vidéki hangulat. A színek, a fényképezés, mind-mind a kedvenc típusúból való.

Ami a történetet illett, egy pillanatra azt hittem, hogy roadmovie lesz. Az amúgy sokkal jobb lett volna. Egyrészt azért, mert japán roadmovie nagyon kevés van, pedig annyira adja magát az Észak-déli, függőleges elhelyezkedése.

Másrészt pedig, mert mikor a faluba érnek onnan azért szépen lassú lejtőben esik a történet, az emberi kapcsolatok is egysíkúak lesz. Mind azt fejti ki, hogy a falun, vidéken mindenki egy paraszt, és milyen jó, hogy Tokióba elhúztam a csíkot. Ezt már milliószor láttuk, hogy a vidék rossz, és a főváros a jó. De azonkívül, hogy vidéken mindenki egy lúzernak van beállítva, itt se derül ki miért rossz. Valamilyen szinten sokkal teljesebb életet élnek, mind a természettel és mind önmagukkal, itt sincs kifejtve, hogy Tokió miért lenne jobb, a maga tömegnyomorával, elidegenedettségével, vagy akár a kalitka életterével.

A másik főszál Kaho belső vívódása és személyisége se jut sehova. Legalább is a végére én semmi karakterfejlődést nem tapasztaltam.

Az editálás, hangulat viszont a kisvárosi résztől kezd igazán csúcsra járódni. Minden kelléket bepakoltak, hogy biztos legyen a siker, a nyári forróságot, a malacfüstölőt, a kabócákat, a tatamis szobákat, a kiskocsmát, stbstb.

A kettő színész is teljesen ellazulva játszik, és végig látszik rajtuk, hogy az egész egy nagy baromkodás és jutalomjáték nekik. Kaho nagyon jó az ilyen függetlenszerű filmekben, a mainstream nem annyira a zsánere. Ami azért is furcsa, mert a film amúgy nem vígjáték, hanem dráma. De emiatt a lazaságuk miatt öröm nézni őket. A legjobb jelenet, mikor először az autóban ülnek, el akarnak indulni, de nem teszik egyesbe és emiatt nem indul az autó. Látszik, hogy nincs megírva, és mindketten elnevetik magukat, de teljesen hitelesen visszahozzák a snittet. Sőt sokkal hitelesebb lesz, mint amilyenre meg lehetett eredetileg írva.

Ilyen spontán reakciókkal amúgy tele van, mert a rendező nagy teret adott mindenkinek, ritkaság egy ázsiai filmben.

Amikor a történet gyengülni kezd, a megvalósítás akkor kezd el erősödni. Sajnos a sztori tele van olyan hatásvadász megoldásokkal, mint az olyan szereplők, mint pl a tesója, akinek nincs semmi szerepe, csak az egy jelenetnyi poénforrás. De ugyanilyen idegenül lóg a levegőben pl a férj is. A végén a “meghökkentő csavar” is csak elvesz a film finomságából és feláldozza azokat az addig jól működő dolgokat a sokk oltárán. Hogy na kellene akkor még valami a végére.

A zsáner klasszikusait a történet miatt nem éri el, de a kivitelezéssel igen. Így nálunk nem válik olyan klasszikussá, mint a legjobb Tennen Kokekko, vagy Firefly Dreams 2001. Sőt nem éri el a majdnem tökéletes a Funuke Show Some Love You Losers (2007), One Million Yen and the Nigamushi Woman (2008), My Little Sweet Pea 2013 stbstb. Vagy akár a Capturing Dad 2012 szintén majdnem tökéletes filmeket sem.

Egyszer mindenképpen érdemes megnézni, mert nagyon japános. És ritka már a jó film is, a kiváló meg még ritkább a mai mezőnyben.

Blue, Painful, and Brittle 2020

Blue, Painful, and Brittle / Blue Painful Fragile 2020

Történet:
Egy csaj meg egy srác világsegítő klubot alapítanak az egyetemen, ami kinövi magát, és a srác kiesik a központból.

Vélemény:
Kár, hogy ilyen már-már unalmasan hülyeség az alapsztori. Az eléggé hazavágja a filmet.

Viszont még így is nézhető, mert az összes szereplője vagy kedvencem, vagy jó színész.

Ryo Yoshizawa talán a legjobb fiatal férfiszínész most Japánban, akit az idol kategóriába sorolnék. Most is kimondottan meggyőzően játszott. A többi klasszikus idolszínészt a saját korosztályában simán lenyomja szerintem. De amúgy is az egyik legjobb huszonéves.

Hana Sugisaki a női főszereplő, aki talán nincs a leghíresebbek között a korosztályában, legalábbis akkor magasságokban nincs, mint pl Mitsuki Takahara vagy pl a Hirose testvérek, de ez talán csak egy hamarosan változó hiba lesz a mátrixban, mert én nagyon jó színésznek látom. Bár most alaposabban megnézve az adatlapját, a legutóbbi asadorának is a főszereplője volt, szóval inkább visszaszívom, a fentieket. Totál A-listás már régóta.

Amane Okayama szépen hozza az általa megformált nagyjából mindig ugyanazt a karakter. Ő inkább az ilyen lecsúszott, aljas karaktereket tudja szépen, hihetően megformálni.

Honoka Matsumoto – a szegény ember Nana Komatsuja – is szerintem ott van a legtehetségesebb színészek között, kár hogy nem kap több olyan elborult, bolondot, őrültet megformáló szerepet, ami annyira rá illenek. .

És persze, akkor még nem is volt szó Nana Mori -ról, aki itt csak mellékszereplő, de azóta már játszott doráma főszerepet is, és az egyik legnagyobb reménység lehet a 2000 után születetteknek.

Tehát maga a film története nem annyira jó, sőt talán unalmas is, de ezek a színészek mind nagyot mennek, és miattuk talán érdemes megnézni annak, akit inkább érdekelnek a szereplők személye, mintsem a történet színvonala.

Go Away, Ultramarine 2019

Go Away, Ultramarine 2019

Történet:
Egy rejtélyes szigetre kerülnek diákok, és ott élnek felhőtlenül. A srác régi szerelme egyszercsak megjelenik.

Vélemény:
A sziget világa nagyon szép, de kb ennyi. Mondanám, hogy a táj miatt ki lehet kínlódni, de ha ez egy sima városban játszódna szinte nézhetetlen lenne.

A szokásos liveaction hibák. Rengeteg kibontatlan mellékszereplő, akiről nem lehet tudni kicsoda. Össze-visszatörténet, hogy beleférjen a kívánt játékidőbe. A végére ráadásul még tele elvarratlan szállal. Most tényleg nem derült ki, ki volt a boszorkány, vagy csak bezombultam rajta és nem figyeltem?

Koi wa Deep ni 2021 tavasz

Koi wa Deep ni 2021 tavasz

Történet:
Egy gigacég víz alatti szállodatornyot akar építeni, egy tengerbiológus akadékoskodik az igazgatónál  emiatt.

Vélemény:
Nem nézzük tovább ezt a munka romkomot, ami igazából az első rész alapján se nem rom, és főleg se nem kom, csak munka. A munkasorozatok meg alapvetően mind unalmasak.

Hiába Ishihara Satomi, ez a zászlóhajós doráma nem váltja be a reményeket. Rengeteg pénz van, hiszen volt egy jelenet, amiben egy tokiói öböli diorámát nézeget Satomi. Kb szerepel 30-45 mpt, de csak az az egy kellék anyagköltsége rettentő összeg lehetett.

Ez a környezetvédelmi politikai korrektség amúgy sem áll jól a japánoknak, akik az élet minden területén azért igencsak rasszisták lehetnek. Hát nem a környezetvédelem az első, ami eszébe jut az embernek róluk, meg úgy Ázsiáról.

Akkor már sokkal inkább igéretes a Nemesis. De leginkább a Omameda Towako to 3-nin no Moto Otto az idei szezon egyetlen nézőse, meg még korábbról az Influence.

Kotaro wa Hitorigurashi 2021 tavasz

Kotaro wa Hitorigurashi 2021 tavasz

Történet:
Egy kisfiú egyedül kezd el élni egy 6 lakásos lepukkant társasházban.

Vélemény:
Nem volt valami meggyőző az első rész. Az egyetlen dolog, ami továbbvihetné az Maika Yamamoto lenne, aki nagy kedvenc ugyebár.

Viszont nem hiszem, hogy lesz folytatása, a kisgyereket túl idegesítőre alakították.

Kotera-san Climbs! 2020

Kotera-san Climbs! 2020

Történet:
Pár osztálytárs jellemére hatással lesz Kotera kitartása a falmászásban.

Vélemény:
Ez egy sport-zero-to-hero minimális szerelmi szállal, kb olyan 25-30%-kal. Nagyon kár érte, mert a romantikus része nagyon jól van megoldva. Az utolsó jelenet is nagyon erős azzal, ahogy olyan finom.

Viszont egyrészt a kettő főszereplő egészen az 54. percig nem is beszélt egymással, és utána is csak később újra. Másrészt a sportos része tökre hidegen hagyott, és a zero-to-hero fejlődés is. Uncsik.

Egyszer meg lehet nézni, mert ezek a romantikus jelenetek kimondottan jól sikerültek.

A legnagyobb felfedezés, hogy nekem Haruka Kudo teljesen olyan, mint Ayase Haruka volt fiatalon. És még a névük is ugyanaz. Valamint mind a ketten idolként kezdték, igaz Ayase gravue volt.

Someone’s Xylophone 2016

Someone’s Xylophone 2016

Történet:
Egy háziasszony a fordásza zaklatója lesz.

Vélemény:
Negatívum: lassú, hosszú átkötő jelenetek, amik nem a jó értelemben vettek. A színészek között nincs kémia, csak vannak egymás mellett. Alapvetően nem érdekes film. Kevés helyszín.

Pozitívum: Yukino Kishii játszik benne egy kisebb mellékszerep, 2016-ban még nem futott be. Szerencsére most már elismert lett. A főszereplőcsaj Takako Tokiwa nagy színész, itt is kimondottan jó. És kb ennyi.

Nem annyira érdemes megnézni.

Miyako ga Kyoto ni Yattekita! 2021

Miyako ga Kyoto ni Yattekita! 2021

Történet:
Egy Kyotoban élő dokihoz hirtelen beköltözik 20 éves lánya.

Vélemény:
Kettő dolog miatt lehet érdemes pár részt még megnézni, hogy merre megy tovább.

1. Kyotoban játszódik. Ritka a vidéki doráma. Bár ha vidéki akkor 90%ban ugye Osaka vagy Kyoto, 5%ban Hokkaido és a maradék 5% minden más, ideértve Okinawát és a kettő déli szigetet, vagy az összes miniszigetet, mint pl Izu vagy a Belső-tengerieket.

2. A sorozat hangulata, szerkesztés is különlegesebb, eltér az átlagtól. Emiatt érdekesebb lesz pl a hosszabb életszerűbb szünetekkel.

Nem tudni, hogy ez a kettő tény elég puskapor lesz-e, mert amúgy meg elég egyszerűcske az első rész alapján. Majd kiderül.

Nemesis 2021 tavasz

Nemesis 2021 tavasz

Történet:
2 nyomozó ügyeket old meg, miközben készülnek a fináléra, a nagy ügyre, hogy hova tűnt a haverjuk.

Vélemény:
Egy nyomozós vígjáték, ami a fősodrást képviseli. Minden tekintetben. Főszereplői A-listások, pénz van lóvéra, teljesen kiszámítható forgatókönyv, amiben van epizodikus történet, annak aki csak néha kap el egy-egy részt, és van átívelő a hardcore magnak.

Az egész egy 100x látott séma szerint mozog, nem hiszem, hogy érdemes újra megnézni ugyanazt pepitában.

Azt hiszem, egy időre visszatérek a filmekhez, mert a sorozatoktól most kicsit elment a kedvem, hiába van itt a tavaszi szezonkezdés.

Renai Mangaka 2021 tavasz

Renai Mangaka 2021 tavasz

Történet:
Mangaka felkér egy csaj, hogy legyen szerelmes valakikbe, hogy azt a történetet lerajzolja.

Vélemény:
Egy romkom, ami nem volt valami vicces. A sztori se egy nagyon érdekes, ráadásul kevés a külső helyszín is. Nem érdemes nézni.